Csapatunk csütörtök este megszerzete második győzelmét a Közép-európai Ligában, miután nagy küzdelemben, 3:2-re legyőzte a horvát ZOK Rijeka együttesét. A mieinknek a sérülésekkel nem volt szerencséje, lassan sajnos kitehetjük a "Kórház" feliratot a bejárat mellé...

Eleddig egyszer győztünk a MEL-ben, akkor a másik horvát csapatot, a ZOK Vukovárt fektettük két vállra – bizakodó volt tehát a hangulat a találkozó előtt, hiszen ismét délnyugati szomszédunk egy együttese volt az ellenfél. A meccset továbbra is csak a lelátóról nézhette Dékány Bernadett, majd a bemelegítés után csatlakozott hozzá a gyomrát elrontó Gubicza Laura is.

Az első szett álomszerűen kezdődött, amihez jelentősen hozzájárult ellenfelünk bűnrossz játéka is. A mieink jó nyitásokkal, erőteljes támadásokkal, viszonylag összeszedett fogadással végig uralták a szettet (8:5, 16:9, 21:11), és végül hatalmas, tíz pontos győzelemmel abszolválták az első etapot (25:15, 1:0).

A második szettben is folytatódott a tendencia, mind a nyitásfogadásunk, mint a támadási hatékonyságunk javult még az előző szetthet képest is! Oláh Vivien ihletett formában támadott – és a nyitásfogadásaira sem lehetett panaszunk –, Miklai Zsanett remekül fogadott, Sándor Renáta megoldásai is bejöttek, sőt, Milovits Júlia áthúzott labdáival, és jó ritmusú feladójátékával saem bírtak a horvátok (8:4, 16:10, 21:14). A szett végén sajnos túl korán gondoltuk úgy, hogy megvan a játszma, és 21:14 után beengedtük a meccsbe az ellenfelet, és ugyan a szettet behúztuk, de ez később végzetes hibának bizonyult (25:22, 2:0).

A harmadik játszma sokkal kiegyenlítettebb játékot hozott, a szett derekáig hol mi, hol ellenfelünk vezetett egy-két ponttal a lelátón meglehetősen hangulattalan meccsen (7:8, 16:15), majd a második technikai után sikerült ellépnünk az Rijekától – 21:18-nál bizony sokan gondolták úgy, hogy ez egy nagyon rövid és gyors meccs lesz! Hogy ez végül nem így lett, arról a lassan, de biztosan széteső nyirásfogadásunk tett. Bár az Oláh-Sándor-Miklai trió továbbra is kitartóan és jól püfölte az ellenfél térfelét, bizony öt ászt is benyeltünk ebben a játszmában (többet, mint a maradék négyben összesen!), míg a horvátok jóval stabilabbá váltak ebben a játékelemben, így szívós, hosszadalmas munkával visszakapaszkodtak, és 24:23-nál már nekik volt szettlabdájuk. Problémáink a következő labdamenetben csak fokozódtak, hiszen Sándor Renáta egy kingedett nyitásnál rosszul lépett, és fájdalmas arccal, egy lábon tudott csak leugrálni a pályáról – nem is tért vissza oda többet. Ez okozott némi zavart a fejekben, a horvátok pedig két gyors ponttal befejezték a szettet (24:26, 1:2).

Jókay Zoltánnak – értelemszerűen – változtatnia kellett csapata felállásán, így egy harmadik fajta szerkezetben futottunk neki a negyedik játszmának – a remek napot kifogó Oláh Vivien ment ki szélre, a helyére, feladóátlóba pedig némi meglepetésre Takács Bernadett érkezett. Bár jól kezdtük a szettet (8:6), a játékrész közepén kicsit talá elfáradtunk, és a horvátok meglehetős egyszerűséggel szerezék a pontokat, míg a mi támadásaink rendre besültek – vagy blokkoltak minket, vagy a pályát sem találtuk el. A különbség így is bántóan nagy lett a szett végére (15:25, 2:2).

Féltettük lányainkat az ötödik etap elején, Jókay Zoltán is kereste csapatát, hiszen Takács helyett ezúttal Stefanik Orsolya kezdett átlóban. Hogy ez, vagy a kicsit belelkesedő közönség, vagy esetleg bármi más segített-e, azt nem tudni – mindenesetre a korábban nem látott Miklai-Lévai-Oláh nyitásfogadó trió (ugyebár a feladóátlónk és egy centerünk ütött négyes helyen...) ezúttal már állta a rohamokat (Miklai Zsanett egészen kiváló, 85%-os fogadása külön említést érdemel!), így villámrajtot vettünk a záró felvonásban (3:1, 6:1, 10:4), így ellenfelünknek hamar ki kellett kérnie mindkét idejét. A folytatásban ugyan megtorpantunk, és Jókay Zoltánnak is többször meg kellett szakítania a játékot (időkérés, csere), sőt, a szett vége felé a Stefanik helyére beálló Gudmann Csillával négy-kettőztünk is, végül kínkeservvel behúztuk a meccset (15:11, 3:2).

"Bánattal vagy örömmel,
De én harcolok foggal-körömmel
Az élettel, a halállal,
Hogy a jóból egy jó nagy kanállal
Adjon az Ég..."

Így szól a Tankcsapda örökbecsűje, és nekünk ez az idézet jutott eszünkbe a találkozó végén. Érdekes és furcsa meccs volt ez, amin a lányok küzdeni tudásból jelesre vizsgáztak, de amiért még nagy árat fizethetünk. Dékány Bernadett ugyan már épülget a sérüléséből (a héten már teljes értékű edzésmunkát végezhet), ám most – átmenetileg biztosan – elvesztettük Sándor Renátát is, ráadásul Oláh Vivien térde is rakoncátlankodott, míg Lévai Vivien is a fájdalomtól sírva jött le a pályáról már ötödik szett 14:10-nél... Reméljük, nem fizettünk túl nagy árat ezért a két bajnoki pontért...

A csapatot mindezek ellenére hatalmas dícséret illeti, hiszen a fájdalom mellett egymásért küzdve, minden nehézségen átlendülve nyerték meg ezt a találkozót, ami midneképpen bíztató a jövőre nézve. Oláh Vivien egészen parádésan játszott, igazi vezér volt a pályán, Miklai Zsanett remekül fogadott, Lévai Vivien mezőnymunkája volt nagyszerű, Nagy Eszter ismét kiválóan blokkolt, és Milovits Júliára sem lehetett ezúttal panaszunk. A játékunk tehát egyre jobb – most már csak az kéne, hogy egyszer telejes csapattal is ki tudjunk állni...
 

Vasas-Óbuda – ZOK Rijeka (horvát) 3:2 (15, 22, –24, –15, 11)
Folyondár utca, 150 néző. V: Vasko, Niklová (szlovákok)
Vasas: Miklai 14, Nagy E. 11, Milovits 7, Sándor 11, Borsos, Oláh V. 23
Csere: Lévai (liberó), Fábián 1, Stefanik, Gudmann, Takács B.
Edző: Jókay Zoltán
Rijeka: Cutuk 15, Brcic 8, Kovacic 13, Fabris 15, Pilepic 1, Zdrilic 9
Csere: Dosen (liberó), Susic 5, Magdic 1
Edző: Igor Lovrinov

MESTERMÉRLEG
Jókay Zoltán: – Benne volt a mérkőzésben az is, hogy nyerünk 3:0-ra, ám a második szett végén magunkra engedtük az ellenfelet, a harmadik játszma végjátékában pedig a kellő határozottság hiányzott. Reni sérülésére ráment a negyedik játékrész, már a sokadik szerkezetváltást kellett meglépjem – végül az ötödik szettre találtam meg azt a csapatot, amelyik ma nyerni tudott. Nagyon nagyot küzdöttünk, nyernünk is sikerült, minden gratulációm a lányoké! Remélem az újabb összeszedett sérülések nem bizonyulnak hosszútávúnak.
Igor Lovrinov: – Rosszul fogadtunk és nyitásaink sem voltak kellően erősek. Sajnos sokat hibáztunk.

Képek: Doba István, vasassc.hu